Ég veled, Piller Ervin…
„Nem búcsúzom, mert nincsen búcsúzás.
Életfolyóim mind tengerre szállnak
S az örök égbe tér minden múlás
S végtelen minden partja a halálnak.”
(Juhász Gyula)
Gyászol és ünnepel a grafológus- és írásszakértő-szakma.
Gyászolunk, mert el kellett engednünk a földi életből egy csodálatos embert, kimagasló tudású szaktekintélyt, tanárt, a Grafológusok és Írásszakértők Országos Szövetségének elnökét. Elhunyt a szakma pillére, Piller Ervin Tamás.
Ugyanakkor ünneplünk, mert abban az áldásban van részünk, hogy ismerhettük őt, többen személyesen, sokan munkásságát, szakmai hírét. Megajándékozta életünket lényével, személyiségével és szakértelmével egyaránt.
Nem hal meg az az ember, ki nyomot hagy maga után! Ő szívét és tudását osztotta szét kollégái, tanítványai körében, ezáltal nem csak lelke, neve is halhatatlanná vált.
1954. március 3-án született Budapesten, szülei egyetlen gyermekeként. Alighogy nagykorúvá vált, hirtelen halál következtében elvesztette édesapját. Így 19 éves korától családfőként viselte gondját édesanyjának és nagymamájának.
Személyiségének lelki ereje, emberi tartása és méltósága már ekkor, ilyen fiatalon megmutatkozott. Hiszen édesapja halálának estéjén – mely időpontra már korábban táncfellépésre kötelezte el magát – nem hagyva cserben társait, elhunyt szülője tiszteletére táncolta el a keringőt, melynek nyitó párosát alkotta partnerével.
A tánc végigkísérte és -vezette életét. Grafológusként és írásszakértőként az írásokban is a betűk táncát látta.
Tanulmányait közgazdasági vonalon kezdte, majd kereskedelmi és vendéglátóipari irányban folytatta. Két évtizeden át vezető pozícióban dolgozott a vendéglátó szakmában, többek között a Városligetben lévő, híres Ezerjó étterem üzletvezetőjeként.
Tevékenységét szerette, munkáját elismerés övezte, ám valódi hivatását élete második felében találta meg, amikor grafológiával és írásszakértéssel kezdett foglalkozni. Onnantól kezdve a grafikumok rejtelmeiről, azok feltárásáról szóltak mindennapjai. Mint ahogyan azt feleségétől tudjuk, még életének utolsó hajnalán is a betűkapcsolatokról beszélt.
Folyamatos elemző és írásazonosító munkája mellett hamarosan tanítani kezdett, majd 2007-ben a tagok felkérésére elnökséget vállalt a Grafológusok és Írásszakértők Országos Szövetségénél (GRÍOSZ), amit haláláig elhivatottan töltött be.
A tudást megszerezni és továbbadni – ez volt az életét meghatározó, elsődleges iránymutatás, melynek tükrében nem csupán tudását, de tapasztalatait és bölcsességét is átadta az érdeklődő szaktársaknak, tanítványoknak. Ugyanakkor mindvégig nyitott maradt az újdonságokra, érdeklődéssel figyelte és sajátította el a grafikummal foglalkozó különféle módszerek lényegét és építette be azokat saját munkájába, előadásaiba.
Kiemelkedő és elismert tevékenységi körébe a történelmi nevek vizsgálata is beletartozott. Köztük Adolf Hitler, a hírhedt diktátor írásának azonosítása egy olyan ügyben, mely nemcsak szakmai körökben, de a köztudatban is kiemelt figyelmet kapott néhány évvel ezelőtt.
Kötelességeit mindennél előbbre tartotta.
Az idei évben, nyár elején, amikor tudomást szerzett gyors lefolyásúnak ígérkező, végzetes betegségéről, elsődleges céljainak egyike volt a Grafológusok és Írásszakértők Országos Szövetsége ügyeinek rendezése és előkészítése a személye nélkül történő folytatáshoz.
Közvetlen kollégái, tanítványai, valamint a szövetségi tagok felfoghatatlan veszteségként élik meg távozását, s eképpen őrzik emlékét.
Szövetségünk sorsát, működését szívügyeként gondozta és éltette több mint egy évtizeden át.
Személyes kapcsolatot ápolt minden tagtárssal, figyelemmel volt az egyéni élethelyzetekre, szó szerint fogta a tagok kezét, miközben a személyes életéből semmit sem terhelt rájuk.
Amit mondott, amit ígért, arra mindig lehetett számítani. A lelkesedése fáradhatatlannak tűnt, s ha néha mégis elfáradt kicsit, a kitartása, a vállalásának ereje felülírta azt.
Értő figyelmet fordított előadások rendszeres szervezésére, amelyekből mindig sokat tanultak a hallgatók, ékesítette azokat bölcsességével, szakmai tudásával, sajátos stílusával és páratlan humorával.
Ő az a tanár, aki soha nem spórolt tudásának átadásával. Valóban fontosnak tartotta, hogy más is tudja használni és működtetni azt.
Talán kevesen tudják, hogy elnökségi pozíciójának elvállalását a GRÍOSZ-nál milyen bensőséges folyamat előzte meg. A döntés előtt kiment a temetőbe a szövetség egykori alapítója, a máig tisztelt és nagyra becsült Bodroghy Péter grafológus-írásszakértő sírjához, és lélekben beszélgetni kezdett vele. Közben kérte és várta az „égi jelet”, a megerősítést a döntéshez. A válasz egy fényjáték formájában érkezett, a sír kövén. S Ervin, megköszönve ezt, igent mondott elnöki küldetésére.
Most az Ő sírján játszik a fény, a csongrádi temetőben…
Szíve több mint egy évtizede húzta a fővárosból, az Alföldre, ahol egykori családjától való elválását követően, budapesti kötődését felszámolva, élete utolsó éveit töltötte boldog házasságban feleségével, Andreával. Azzal az asszonnyal, aki utolsó perceiben is fogta a kezét, s átölelte őt az élet búcsúkeringőjében, melyet épp olyan méltósággal táncolt, mint egykor azt a másikat, fiatal éveiben.
Elégedetten zárta földi életét, megnyugodva Isten akaratában, 2019. augusztus 17-én.
Ünnep a Földön, hogy itt járt, és ünnep az égben a hazatérése….
Sziebig Tímea
a Grafológusok és Írásszakértők Országos Szövetségének egykori elnöke